3. rész~Ismeretlen ismerős
...Lépteket hallottam!Amy ma kint aludt.Nem ő volt,az biztos.
~Ez ki lehet?~tanakodtam~Senkinek sincs kulcsa a házamhoz!És mégis van valaki itt rajtam kívül!Na jó,ha itt ülök sosem kapok rá választ!Meg kell néznem!!!
Elindultam szép halkan,hogy nehogy észrevegyen.Nagyon fura volt a saját házamban bújkálni,de mi mást tehettem volna?Jó így utólag mindenki(még én is) meg tudja mondani mit kellett/lehetett volna csinálni.A hangok a konyhából jöttek.Elindultam le a lépcsőn.A konyhaajtóban megálltam egy pillanatra.
~Állj!Mi van ha az az alak éppen a 'késes' fiókban motoszkál?Akkor kivesz egy kést és végem!
Hát mégis összeszedtem a bátorságom,és bementem.Kezemben egy bors-spray.Nyúlok a kilincshez,de visszakapom a kezem.
~Nem...Nem merem...DE!De merem!Ha nem jövök ki élve...Viszlát Amy...Viszlát Angel...Viszlát Mikey...Viszlát Ash...Viszlát skacok!
Majd benyitok.
-Ki van ott?-Mutatom magam bátornak.
-Semmi közöd hozzá!-Hallottam a hangján,hogy eltorzította...
-Hogy jutattál be?
-Egy ablakon.
-Mit akarsz?
-Már túl sok a kérdés,Christina Cooper!!!-Nyújtja felém a legélesebb késem.-Vagy befogod és lelépek,vagy ez a kés 3 másodperc múlva a gyomrodban lesz!1....2....
-MENJ,MENJ!!!!CSAK HAGYJ BÉKÉN!!!!
És erre elszaladt.
11 óra körül...
-Gyerünk már.....-türelmetlenül vártam,hogy felvegye Angela a mobilját.
-Igen?
-Na végre!!Várj!Te még aludtál?
-Mért?Azt igértétek,hogy délig nem hívtok fel miután vége a turnénak!
-Csakhogy...Én is egy órával ezelőtt keltem fel.Ahogy felkeltem lépteket hallottam...
-Állj!!
-Miért?
-Gyere át!Hívd át Michael-t!Én meg áthívom Ashton-t!Igyekezz!!
-Rendben.De miért?
-Ne csak nekem mondd el!Gyerünk igyekezz!!!!!
Áthívtam,vagyis átküldtem Michael-t Angela-ék.
Egy fél óra múlva mindenki megérkezett.
-Mi történt?!-töri be az ajtót Michael,aki utóljára érkezett.
-Honnan tudtad,hogy te érsz ide utóljára?-csodálkozott Angela.
-Mindig én érek ide utóljára!De ne ezzel foglalkozzunk!Christina!Mi történt?!!
-Jó,jó!Most mindenki itt van!Akkor kezdem.-ülök le.-Épp hogy kinyitottam a szemem zajokat hallottam a földszinről.Ültem és hallgatóztam,gondolkoztam azon,hogy ki lehet az.Hiszen senkinek sincs kulcsa a házamhoz,csak nekem.Összeszedtem a bátorságomat és lementem a lépcsőn.A konyhából hallottam a moszotolásokat.Egy darabig elmerengtem,hogy mi van,ha épp a késesben kutakodik,és akkor egy pillanat és nekem kampec!Kezemben volt a bors-spray,de ez sem bátorított.Minden bátorságom összeszedve benyitottam!Az alak nem vett észre először.De én megszólaltam...Megkérdeztem,hogy ki ő?Meg,hogy hogy jutott be?Az utólsó kérdésem az volt,hogy mit akar.Amire úgy felelt,hogy a legélesebb késememel a kezében odajött és azt mondta,hogy túl sok a kérdés,meg hogy válasszak,hogy vagy meghalok,vagy elmehet és nem halok meg.Elkezdett számolni...Kettőnél megállítottam és elküldtem,de ő ennek ellenéra megkarcolta a karomat.-mutattam rá a karomra,ahol az az őrült a sebet ejtette.
-Úristenem.Miért nem hívtál,hogy valaki van a házadban?
-Ha bárkit hívtam volna,lehet,hogy ő már nincs köztünk...Ha én megyek el,akkor oké,mert nekem csak ti vagytok,és Amy.-simítom meg a bernipásztorom buksiját.-Ha már úgysincs családom...
-De van!Mert mi vagyunk a családod!-mondja Michael.
-Mióta?
-Amióta anyukád meghalt...Előtte is a családod voltunk...De mostmár,teljesen azzá váltunk...-oktatott tovább.
-Kössz srácok!De vajon ki tehetett ilyesmit?
-Nő volt vagy férfi?
-Nem tudom...Eltorzította a hangját,és eltakarta az arcát.
-És az alakja?
-Nem azt néztem,elhiheted!
-Na jó lehet.
-Gyere!A rendőrsé csak két saroknyira van!Jelentsük be!-ajánlja fel Angela.
-Jó!
És már úton is voltunk.
-Sziasztok!-köszönt ránk egy ismeretlen lány az utcán.
-Ööö...Izé...Szia!-Mondjuk zavarodottan.
-Nagyon megváltoztatok!Christina!Mikor növesztetted meg a hajad?Angela,te meg mióta hordassz toppot?
-Öööö...Mi van?Ki vagy te?Honnan tudod,hogy kik vagyunk?-vágom hozzá a kérdéseket.
-És honnan kéne ismernünk téged?-kérdezi Angela.
-Te jó isten!Nem ismertek meg?
-Nem igazán.
-Akkor válaszolok:Victoria Scott vagyok,a gimnáziumból tudom,hogy kik vagytok.És ráadásul a gimi után együtt jártunk táncra...
-Oké...Vagy mi.-morogtam.
-Na ne mondjátok,hogy nem emlékeztek rám.
-Bocsi,de gőzünk sincs arról,hogy ki vagy!Meg most amúgy is...nem a legszerencsésebb felidegesíteni Christina-t.
-Miért?
-Mert...betörtek hozzá...
-Az egész világnak elakarod ezt mondani?!Mért nem hívunk össze rögtön egy sajtótájékoztatót,hogy "Szenzáció!Christina Cooper-ék betörtek!"
-Jólvan,jólvan...Bocsi,de mondom nem ma van a legjobb napja...
-Látszik...
Ezek után mindent megbeszéltünk...Először is,azt,hogy honnan is ismerjük egymást,majd a tánc órák utáni időktől a napjainkig mindent megbeszéltünk.Kiderült,hogy nagyon jóban voltunk azelőtt,de mi a srácokat választottuk,és felhagytunk a tánccal gimi után.
Álmaim szép történetei©
~Ez ki lehet?~tanakodtam~Senkinek sincs kulcsa a házamhoz!És mégis van valaki itt rajtam kívül!Na jó,ha itt ülök sosem kapok rá választ!Meg kell néznem!!!
Elindultam szép halkan,hogy nehogy észrevegyen.Nagyon fura volt a saját házamban bújkálni,de mi mást tehettem volna?Jó így utólag mindenki(még én is) meg tudja mondani mit kellett/lehetett volna csinálni.A hangok a konyhából jöttek.Elindultam le a lépcsőn.A konyhaajtóban megálltam egy pillanatra.
~Állj!Mi van ha az az alak éppen a 'késes' fiókban motoszkál?Akkor kivesz egy kést és végem!
Hát mégis összeszedtem a bátorságom,és bementem.Kezemben egy bors-spray.Nyúlok a kilincshez,de visszakapom a kezem.
~Nem...Nem merem...DE!De merem!Ha nem jövök ki élve...Viszlát Amy...Viszlát Angel...Viszlát Mikey...Viszlát Ash...Viszlát skacok!
Majd benyitok.
-Ki van ott?-Mutatom magam bátornak.
-Semmi közöd hozzá!-Hallottam a hangján,hogy eltorzította...
-Hogy jutattál be?
-Egy ablakon.
-Mit akarsz?
-Már túl sok a kérdés,Christina Cooper!!!-Nyújtja felém a legélesebb késem.-Vagy befogod és lelépek,vagy ez a kés 3 másodperc múlva a gyomrodban lesz!1....2....
-MENJ,MENJ!!!!CSAK HAGYJ BÉKÉN!!!!
És erre elszaladt.
11 óra körül...
-Gyerünk már.....-türelmetlenül vártam,hogy felvegye Angela a mobilját.
-Igen?
-Na végre!!Várj!Te még aludtál?
-Mért?Azt igértétek,hogy délig nem hívtok fel miután vége a turnénak!
-Csakhogy...Én is egy órával ezelőtt keltem fel.Ahogy felkeltem lépteket hallottam...
-Állj!!
-Miért?
-Gyere át!Hívd át Michael-t!Én meg áthívom Ashton-t!Igyekezz!!
-Rendben.De miért?
-Ne csak nekem mondd el!Gyerünk igyekezz!!!!!
Áthívtam,vagyis átküldtem Michael-t Angela-ék.
Egy fél óra múlva mindenki megérkezett.
-Mi történt?!-töri be az ajtót Michael,aki utóljára érkezett.
-Honnan tudtad,hogy te érsz ide utóljára?-csodálkozott Angela.
-Mindig én érek ide utóljára!De ne ezzel foglalkozzunk!Christina!Mi történt?!!
-Jó,jó!Most mindenki itt van!Akkor kezdem.-ülök le.-Épp hogy kinyitottam a szemem zajokat hallottam a földszinről.Ültem és hallgatóztam,gondolkoztam azon,hogy ki lehet az.Hiszen senkinek sincs kulcsa a házamhoz,csak nekem.Összeszedtem a bátorságomat és lementem a lépcsőn.A konyhából hallottam a moszotolásokat.Egy darabig elmerengtem,hogy mi van,ha épp a késesben kutakodik,és akkor egy pillanat és nekem kampec!Kezemben volt a bors-spray,de ez sem bátorított.Minden bátorságom összeszedve benyitottam!Az alak nem vett észre először.De én megszólaltam...Megkérdeztem,hogy ki ő?Meg,hogy hogy jutott be?Az utólsó kérdésem az volt,hogy mit akar.Amire úgy felelt,hogy a legélesebb késememel a kezében odajött és azt mondta,hogy túl sok a kérdés,meg hogy válasszak,hogy vagy meghalok,vagy elmehet és nem halok meg.Elkezdett számolni...Kettőnél megállítottam és elküldtem,de ő ennek ellenéra megkarcolta a karomat.-mutattam rá a karomra,ahol az az őrült a sebet ejtette.
-Úristenem.Miért nem hívtál,hogy valaki van a házadban?
-Ha bárkit hívtam volna,lehet,hogy ő már nincs köztünk...Ha én megyek el,akkor oké,mert nekem csak ti vagytok,és Amy.-simítom meg a bernipásztorom buksiját.-Ha már úgysincs családom...
-De van!Mert mi vagyunk a családod!-mondja Michael.
-Mióta?
-Amióta anyukád meghalt...Előtte is a családod voltunk...De mostmár,teljesen azzá váltunk...-oktatott tovább.
-Kössz srácok!De vajon ki tehetett ilyesmit?
-Nő volt vagy férfi?
-Nem tudom...Eltorzította a hangját,és eltakarta az arcát.
-És az alakja?
-Nem azt néztem,elhiheted!
-Na jó lehet.
-Gyere!A rendőrsé csak két saroknyira van!Jelentsük be!-ajánlja fel Angela.
-Jó!
És már úton is voltunk.
-Sziasztok!-köszönt ránk egy ismeretlen lány az utcán.
-Ööö...Izé...Szia!-Mondjuk zavarodottan.
-Nagyon megváltoztatok!Christina!Mikor növesztetted meg a hajad?Angela,te meg mióta hordassz toppot?
-Öööö...Mi van?Ki vagy te?Honnan tudod,hogy kik vagyunk?-vágom hozzá a kérdéseket.
-És honnan kéne ismernünk téged?-kérdezi Angela.
-Te jó isten!Nem ismertek meg?
-Nem igazán.
-Akkor válaszolok:Victoria Scott vagyok,a gimnáziumból tudom,hogy kik vagytok.És ráadásul a gimi után együtt jártunk táncra...
-Oké...Vagy mi.-morogtam.
-Na ne mondjátok,hogy nem emlékeztek rám.
-Bocsi,de gőzünk sincs arról,hogy ki vagy!Meg most amúgy is...nem a legszerencsésebb felidegesíteni Christina-t.
-Miért?
-Mert...betörtek hozzá...
-Az egész világnak elakarod ezt mondani?!Mért nem hívunk össze rögtön egy sajtótájékoztatót,hogy "Szenzáció!Christina Cooper-ék betörtek!"
-Jólvan,jólvan...Bocsi,de mondom nem ma van a legjobb napja...
-Látszik...
Ezek után mindent megbeszéltünk...Először is,azt,hogy honnan is ismerjük egymást,majd a tánc órák utáni időktől a napjainkig mindent megbeszéltünk.Kiderült,hogy nagyon jóban voltunk azelőtt,de mi a srácokat választottuk,és felhagytunk a tánccal gimi után.
Álmaim szép történetei©